Január nyolc.
Későn sikerült elaludnom és egészen korán ébredtem. Szeretem a havat odakinn: ilyenkor mindig nyugodtabban ébredek. Nagyobb a csönd.
Egy hét távlatából megállapíthatom, egyre nehezebben viselem a szilvesztert. Megöregedtem? Meglehet, bár két kutyánkon is különbözőképpen mutatkoznak a korosodás egyértelmű jelei. Dézi – kisebbik termetű terrierünk – szó szerint halálra rémül az év végi durranásoktól. Remeg mint a nyárfalevél. Idén erősen magamhoz kellett szorítanom, ahogy feküdtünk a karácsonyfa ragyogó világánál. Örökbefogadott Majánkat viszont egyre kevésbé érdekli ez az egész hajcihő. “Kicsit túllihegik a dolgot” – gondolja magában, miközben befelé fordulva szunyókál egykedvűen a szőnyegen. (Szilveszterkor idén is beengedtük őket a lakásba.)
A medvék télen nagy csupor mézről, én zöld hajtású tavaszi kertről álmodom.
Néhány napon belül új feladatok és újabb távlatok nyílnak előttem. Nagyon várom már. Lassan egy esztendeje igazán a most-ban élek, mégis tele vagyok várakozással. Öt óra egy perc. Megszólalt hátam mögül az ablakon túlról a szomszéd kakas. Takkozik a kerek falióra, és megnyugtatóan, tompán-melegen búg a kamrából a fali kazán. Sebtében alágyújtok a kotyogósnak. Hajnalban mindig két kávét iszom: egy kavarósat, – majd nagyjából fél órával később – a kotyogósat. Lassabban melegszik be a tél sötétjében a motor… Idén nyáron, ha megérem negyvennégy leszek.
Isten tudja.
Nem igazán szeretem a telet, a december mégiscsak egy kedves hónap. Mikulás hozza a finomságokat és megszületett kis Jézuska. Karácsonyi havas fenyők állnak olyankor néma vigyázzban a házak előtt. Ágaikon akár egy-egy távoli csillag, úgy ragyognak a múlt évek emlékei. Kémények pipálnak fehér füstködöket.
Várom a tavaszt, hisz ő a legkedvesebb évszakom. Most január van. Ez a realitás, “ébresztő, ne álmodozz annyit” – mondja halkan belülről a hang, s én valóban megtanultam a jelen-létnek is maradéktalanul örülni. Hálás vagyok, hogy megérthetem a rendet. Helyére teszem a múlt emlékeit, élem a jelent, s várom a jövő feladatait. Tanulom az alázatot és a türelmet. Békesség van bennem. Ideje megfőznöm a kotyogóst. Hideginditás.
Leave a Reply