Blog


Itt kezdődik az írás birodalma:

Galambok városa 150 150 Tóth Péter

Galambok városa

Október 3. Tegnap művésznapom volt, hibátlan teljesség, életes élet. Makón beszélgettem művészetről, emberekről, és házakról, színes textilszálakból szőtt székelykapukról, és reményről. Alkotó emberekkel találkoztam. Egyre jobban megismerem Makót, a helyiek azt mondják “kis város”, persze idézőjelbe is csak én teszem, ők ugyanezt macskakörmök nélkül jegyzik. Rossz szó a kisváros – van egy lekicsinylő mellékzöngéje -,…

Kotyogós 150 150 Tóth Péter

Kotyogós

Január nyolc. Későn sikerült elaludnom és egészen korán ébredtem. Szeretem a havat odakinn: ilyenkor mindig nyugodtabban ébredek. Nagyobb a csönd. Egy hét távlatából megállapíthatom, egyre nehezebben viselem a szilvesztert. Megöregedtem? Meglehet, bár két kutyánkon is különbözőképpen mutatkoznak a korosodás egyértelmű jelei. Dézi – kisebbik termetű terrierünk – szó szerint halálra rémül az év végi durranásoktól.…

Kávé és klaviatúra 150 150 Tóth Péter

Kávé és klaviatúra

Kettőezer és tizenkilenc január hat. Kávé és klaviatúra Jól aludtam. Búzamag-álmomat a hó alatt rögtön feledtem. Minden áldott reggel sajognak tagjaim. Hátam és derekam ismétlődő fájdalmát tavalyról hoztam magammal, akár azokat a számomra teljességgel fölösleges kilóimat, melyek derekamra rakódtak az őszi-téli hónapokban. Kávé és klaviatúra. Félhomályos konyhaasztal félig üres vizespohárral, morzsákkal, bordó ünnepi terítővel. Vannak…

A kőbaltától a „kőbunkókig” – Világbajnoki döntő: vesszőfutás – avagy a monopolhelyzetben lévő áramszolgáltató visszavág 150 150 Tóth Péter

A kőbaltától a „kőbunkókig” – Világbajnoki döntő: vesszőfutás – avagy a monopolhelyzetben lévő áramszolgáltató visszavág

Fagyos éjszaka szűk családi körben. Fűtés és világítás nélkül, egy két éves kislánnyal, egy leolvadt frizsiderrel és egy gyanútlanul kifizetett tízezer forintos csekkdarabkával. Lendületesen tekertem hazafelé a napsütésben, amikor telefonom megcsörrent zsebemben. A készülékből feleségem sürgető hangja szól, igyekezzek haza, éppen lekötnek minket az elektromos hálózatról. Még gyorsabban tekerek, ám elkéstem végül. Nem lett meg…

Fürjecske 150 150 Tóth Péter

Fürjecske

Fürjecske Egy sárga műanyagketrecben élte túl a telet. Fürjecske ősztől tavaszig a hideg melléképületben lakott. Ketten maradtak a négyből – ám végül társa is megfagyott. Jégvirágos január. Nagy túlélő – csöpp madárka – sebesen csipegette a darált kukoricát. Japánban minden bizonnyal enyhébbek a telek – gondolta pálcikalábaival a göndör faforgácsot taposva. Kurta szárnyaival ritkán verdesett,…

Naplómból 150 150 Tóth Péter

Naplómból

2016. december 27. (…) Végre volt egy nap, amikor pihenhettünk. Délelőtt sétáltunk egyet a falu szélén. Kamilla nagyot aludt a babakocsiban, miközben csodáltuk a kopár december végi napsütést. Tar ágú fák álltak távolabb néma őrt. Le fogom rajzolni őket. Fekete tussal. Ecsettel kell majd elmosnom itt-ott a feketeséget. Szürke tónusú kép lesz. Daisy ünnepi hangulatban…

Ünnepélyek, úttörőtáborok avagy “Messze ringó kettő-pont nulla” és más régi históriák 150 150 Tóth Péter

Ünnepélyek, úttörőtáborok avagy “Messze ringó kettő-pont nulla” és más régi históriák

Haladjunk hátulról “Előre”! …1989. Tanévzáró ünnepély a nagy iskolában – a Földmíves utcában. Engem is kihívtak a könyvjutalomért és az oklevélért. Ekkor még éltanuló voltam. Őszintén. Azonban már valahol a mélyben éledezett bennem valamiféle lázadó dac. Az ünneplős nadrágom szárát egy vastagabb vörös zokniba húztam. Faarccal álltam az első sorban én, az egytől nyolcig kitűnő.…

„Hogyan kezdődött?” 150 150 Kovács Gábor (admin)

„Hogyan kezdődött?”

„..Négy-öt éves forma kisfiú vagyok. Izgatottan szaladok a barna csigalépcsőn felfelé. Odafent a tetőtérben fénysugarak. Itt mindig süt a Nap – ez akkor még magától értetődő volt nekem. Balról a rézkarcprés hatalmas kerekét édesapám lassan mozgatja. Fiatal, jóképű építész technikus. Házakat tervez és szabadidejében fotografál. Mellette kedves édesanyám – László Anna grafikusművész. Várakozó tekintettel nézi…