Fürjecske
Egy sárga műanyagketrecben élte túl a telet. Fürjecske ősztől tavaszig a hideg melléképületben lakott. Ketten maradtak a négyből – ám végül társa is megfagyott. Jégvirágos január. Nagy túlélő – csöpp madárka – sebesen csipegette a darált kukoricát. Japánban minden bizonnyal enyhébbek a telek – gondolta pálcikalábaival a göndör faforgácsot taposva. Kurta szárnyaival ritkán verdesett, inkább béka módra ugrált a rácsok mögött. A márciusi napsugarak melengették barnás tollait, gazdája végre újra az eresz alatti nyúlketrecbe költöztette. Tavasztól őszig kint lakott. Folti, a kacskalábú házi kedvenc halkan közeledett. Szürke szőrű cirmos macska volt, jobb mellső lábát maga alá gyűrve taposta. Halk nyávogás, majd fémkattanás. (Folti hibátlan lábával a nyúlketrec ajtó kallantyúját lenyomta.) Türelmetlen szárnycsapás-zörej, majd tarka fürjtollak szerteszét. Kedves keringő egy szőke napsugárral. Azután csönd lett. A kismadár ketrecében vörös pettyes cicacsontok és szürke szőrcsomók. Végzetes találkozás volt.
Fürjecske magasan szállt. Lenézett Folti gazdátlan fémtányérjára, majd továbbtempózott az égen. Japánban biztosan enyhébb tél lesz.
Leave a Reply